Miért vonzza a zene az elménket?

Transzcendentális Meditáció Zene

Valójában amikor zenét hallgatunk, az agyunknak nagy része aktív állapotba kerül ? nemcsak az elülső agylebeny, amely arról ismert, hogy szerepet játszik a zenei hangok felismerésében és rendszerezésében, hanem az agykéregnek más olyan területei is, amelyek testünk mozgásának irányításában vesznek részt, a mozdulatok megtervezésében és végrehajtásában. Továbbá olyan agyterületek is aktiválódnak, amelyek a másokkal való együttérzésre való készségben, az érzelmi tapasztalásban vesznek részt, és érdekes módon olyanok is, amelyek a beszélőkészségben játszanak szerepet.

  A következő néhány sorban egy New York Times cikket szeretnénk bemutatni, mely a következő címmel jelent meg:

?A szívek meglágyításához, a zenének először a neuronokat kell megcsiklandozni?. 

?Ami ténylegesen életet ad a zenének és annyira képes meghatni másokat, és ami egyúttal olyannyira képes visszatükröződni agyunk egy teljesebb aktivitása formájában, az a zenének azon képessége, hogy képes érzelmeinknek legmélyebb szintjére hatni, az elmének azon alsóbb rétegeire, amelyek a tudatosság alapvető mélységeinek kapujánál találhatóak. Akár lehetne azt is mondani, hogy minél több zene rezegteti gondolati és érzelmi világunk mélyebb szintjeit, annál jobban képes a zene megindítani és magához vonzani az embert. 

Annak alapján, hogy a zene milyen mértékben tükrözi vissza az élet abszolút szintjeit, olyan mértékben tudunk vonzódni hozzá, amennyire megjelenik a zenében a tiszta boldogság és öröm.

Ez a egyszerű boldogság és örömérzet olyan jelenség, ami tisztán megjelenik a Transzcendentális Meditáció gyakorlása során, amikor az éber tudat lecsendesedik.

A felbukkanó öröm az, ami vonzza az elmét. A felbukkanó boldogságot megtapasztalhatjuk akár látvány formájában, megpillanthatjuk valamilyen művészeti előadás során, a zenében, az írott, vagy kimondott szavakban, a tudományban, a matematikában, vagy a sportolói teljesítményben, azonban mindig ugyanaz a felbukkanó öröm az, amit keresünk, és ami vonz. Ez mindig ugyanaz a lényegi elem, ami a valós teremtett létező alatt nyugszik, ami mindig hív bennünket, és ez az elme alapvető természete, amit, az elme szakadatlanul keres, és ami után vágyódik.? 

Néhány szóban a szerzőről:

Dr. Gary Kaplan neurológus, és professzor az Egyesült Államokbeli Hofstra Orvosi Egyetem Clinikai Neurológia Tanszékén. Dr. Kaplant a New York állam orvosok szövetsége (Medical Society of the State of New York) Albert H. Douglas Díj-ban részesítette kiemelkedő eredményeiért, amelyeket klinikai oktatóként ért el. Szintén Egyesült Államok-szerte elismert szakértője a Transzcendentális Meditáció program stresszhez kötődő megbetegedésekre gyakorolt hatásai vizsgálatának.

Gyakran készítenek vele riportot országos tévécsatornák, mint a CNN, NBC, és CNBC, és egyéb médiák, különösen az elmúlt időszakban a TM-ről és annak egészségre gyakorolt hatásairól.