Fogyókúrázzon-e a gyerek?

A kövér kisgyermek épp olyan mint a többi, csak épp az evés tölt be sokkal fontosabb szerepet az életében, mint kéne. Az evéshez való viszonyunkat pedig gyermekkorunkban szüleink alakítják.

Mivel Magyarországon a felnőtt lakosság körében is magas a túlsúlyosak száma, a helyzet elég aggasztó a gyermekekre levetítve. A kövér fiatalok hetven százalékának elhízottak a szülei is. Esetükben akár a génekre is foghatnánk a dolgot, de a gének csak az elhízás lehetőségét hordozzák, annak rizikófaktorát növelik. Ám csakis az életmódon múlik, mit hozunk ki a saját fizikumunkból vagy a gyermekünkéből. Vagyis előfordul, hogy valaki hízékonyabb az átlagnál, de olyan nincs, hogy valaki a szükségleteinek megfelelő mennyiségű kalória bevittel mellett hízik el.

Örök szabály: nem elhízni sokkal könnyebb, mint lefogyni. Ezen a ponton pedig egy normál súlyú szülő ugyanúgy elbukhat, mint egy elhízott. Mert lehet, hogy valakinél saját gyermekkori alapozása erős, így nem kell a kilókkal harcolnia. Ám fontos, hogy szem előtt tartsuk: manapság sokkal több alacsony tápértékű, magas kalória- és szénhidrát tartalmú, tulajdonképpen haszontalan élelmiszer és ital sorakozik a boltok polcain, mint 20 éve.

A duciság hátterében azonban sok minden más is lehet. A szülők válása, mely a gyereket megviseli, ezért a magába tömködött ételekkel vigasztalja magát. A gyengédség hiánya. A jóllakottság és a szeretet érzése ugyanis összefügg. Vagy az, hogy nincs idő a reggeli elkészítésére, ezért a szülő pénzt ad gyerekének, hogy vegyen magának valamit. A srác pedig édességet, cukros üdítőt vásárol. Mégis, az elhízás hátterében leggyakrabban a mozgáshiány áll.

Sok gyerek életében a számítógép és a tévézés minden kalandot, sportot helyettesít. Az izgalmak pedig chipsek, kekszek és más rágcsálnivalók felé viszik a kezet. Oka lehet a plusz kilók felszedésének a szülői parancs: edd meg, ami a tányérodon van! Ha állandóan többet kell magába tömnie, mint amennyit kíván, egyre többet fog enni. De az is gyakran vezet nassoláshoz, ha a szülő többet vár el a gyerekétől, mint amire az képes. A gyerek fél, hogy a szüleinek csalódást okoz, az egyetlen kiutat az evésben látja, mert amikor jóllakik, boldogabbnak érzi magát.

Tőlem örökölte

A hétesztendős Zsófi nyugodtan és szinte mozdulatlanul nézi végig a gyerekzsúron vetített rajzfilmet. Ölébe húzza a pattogatott kukoricával teli tálat, és míg a többiek rohangálnak, ő alig mozdul.
- Nem szeret mozogni - sóhajt a túlsúlyos kislány anyukája. - Sajnos az én hízásra hajlamos génjeimet örökölte - mondja. - Meg hát igazság szerint a családunkban mindenki szereti a hasát. Csak míg a férjem és a fiam bármennyit esznek is, soha nem híznak meg, addig Zsófi és én a levegőtől is kövérebbek leszünk.

Pedig Zsófika rossz evő volt oviskorában, vékonyka és válogatós. Folyton könyörögtünk neki, hogy csak még egy kanállal, meg hogy a papa kedvéért, a mama kedvéért. Boldog voltam, ha megevett valamit, akkor is, ha az csoki vagy chips volt. Most, kisiskolásként kezdett el hízni. Őszintén szólva még örültem is neki. Ma már azonban próbállom visszafogni, de nem nagyon sikerül. Ha fogyókúrásan főzök, a fiúk morognak, külön magunknak meg nincs időm vacsorát készíteni.

Nehéz vele, mert gyerek még, nem érdekli, hogy néz ki. Azt mondja, ő ilyen ducin érzi jól magát, s nem hajlandó a nassolásról lemondani. Talán néhány év múlva, ha elkezd menstruálni, magától is lefogy. Addig meg minek kínozzam? Ráér még fogyókúrázni.