Most kezd beszélni

A kisgyerek először csak hangokat és ritmusokat érzékel, de minden beszédre figyel, így igen korán elkezdi utánozni a hangokat, és a maga sajátos nyelvén ő is beszél. A gyerek örül a beszédnek, a hangoknak, élvezi a beszélgetést, ugyanakkor az állandó ismétlésekkel tanul is.
A kicsik saját nyelvükön már egészen hamar gőgicsélve mesélnek, hangokat kreálnak. Rövid időn belül a család is megtanulja, hogy a mammama vagy a mua éppen mit jelent, majd jönnek az egyre tisztább és összetettebb szavak is. Különbséget kell azonban tenni a gügyögés és a gyereknyelv között.

A gyereknyelv folyamatosan fejlődik, a gyerek cseperedésével együtt változik: hangokkal, szófoszlányokkal kezdődik, és végül eljut a tiszta beszédhez. A gügyögés ezzel szemben a felnőttek rossz szokása. A gyereknek nem kell elmondani, hogyan kell képeznie a szavakat, hova tegye a nyelvét, hogyan tartsa a száját. Elméleti dolgok helyett ő az utánzás által fejlődik, a magyarázatokkal semmit sem tud kezdeni. Épp ezért a szülőnek sem magyaráznia kell és javítania a hibákat, hanem újra és újra helyesen elismételni a szavakat, mondatokat. Ha valamelyik hanggal probléma adódik, akkor annak gyakorlása és csiszolása ne kényszeres és feszültséggel teli tanulás legyen, hanem játékos próba. Ilyenkor jó szolgálatot tesznek a nyelvtörők, mondókák, altatók és versikék, amelyek fejlesztik a beszédet és a hangképzést. Ne essünk abba a hibába, hogy ráerőltetjük a tudást a gyerekre: ő elsősorban játszani szeret, hát játsszunk vele! A kiabálás, a veszekedés és a fenyítés nem segíti a helyes beszédet, csak félelemmel tölti el a gyereket, és a sok sikertelenség inkább elveszi a kedvét a (szép) beszédtől. Kismamáknak érdemes régi altatókat, tapsoltatókat, lovagoltatókat tanulni, amelyeket már igen kis korban elkezdhetnek játszani a babával. A dajkadalok és mondókák is sok jó tulajdonságot ötvöznek: fejlesztik a hallást, a mozgáskoordinációt és a szókincset is, de leginkább boldog szórakozást jelentenek az együtt játszó gyereknek és szülőnek. A mesék és a mesélés szintén jó móka a kisebb-nagyobb gyereknek: először csak figyel, később viszont már gyakran ő mesél majd, így észrevétlenül fejlődik szókincse és képzelőereje. A beszédre és a nyelvre különösen igaz, hogy a gyerek azt adja vissza, amit szüleitől, környezetétől hall. A legtöbbet tehát azzal tehetjük érte, ha nagyon sokat beszélgetünk vele, és mindig türelmesen végighallgatjuk a mondandóját. A gyereknevelés egyéb területeihez hasonlóan itt is fontos a türelem: nem kell semmit sürgetni, hagyjuk, hogy a kicsi beszéde is saját ritmusában fejlődjön!