Az újszülött csecsemők észlelik a zene ritmusát

A Magyar Tudományos Akadémia Élettani Intézete és az Amsterdami Egyetem Logikai, Nyelvi és Számítási Intézete közös kutatási eredményei bizonyították, hogy a két-három napos csecsemők képesek észlelni a zene ritmusát. A jelenség, melyet "ritmus indukciónak" neveztek el, valószínűleg hozzájárult a zene eredetéhez. A ritmus indukcióról úgy tartják, kizárólag emberi képesség, még az evolúciósan hozzánk legközelebb álló fajok (csimpánz, bonobo) sem képesek viselkedésüket ritmikus hangokhoz szinkronizálni.

A felfedezés, cáfol olyan régebbi feltételezéseket, miszerint a ritmusérzék a születést követő első hónap során fejlődik ki, például azáltal, hogy a szülők ringatják a gyermeket.

Az eredmények azt mutatják, hogy a ritmus indukció vagy veleszületett képesség, vagy még az anyaméhben fejlődik ki, minthogy a hallórendszer három hónappal a születés előtt már minimum részben működőképes. Meg kell még jegyezni, hogy a hallási képességek alapjául szolgáló ritmus indukció, szükséges a hangokkal történő kommunikációhoz, lehetővé téve a csecsemőknek, hogy alkalmazkodjanak a gondviselőjük beszédritmusához, és érzékeljék, mikor válaszoljanak vagy szóljanak közbe saját hangjukat hallatva.

Mivel nem lehetséges, hogy újszülöttek viselkedési reakcióit figyeljék, a kutatók feji elektródákat alkalmaztak, és az agyi elektromos aktivitást mérték. Az újszülöttek fejhallgatón keresztül egyszerű rock ritmust hallgattak, melyet lábcin, pergő és lábdob segítségével hoztak létre. Az alapritmus több variánsát alkalmazták, melyekből néhány nem hangsúlyos ütést kihagytak. Ezeket a variációkat játszották le a csecsemőknek, melyekben a hiányos ütem alkalomszerűen megjelent. Amint a hiányos ritmus elkezdődött, az újszülöttek agyi aktivitása megnőtt, jelezve, hogy a hiányzó ütést hallaniuk kellett volna