A gyermekek mindennapjainak egyik legfontosabb része a játék. Életkortól függően az izgalmas játék sokféle lehet, az azonban közös bennük, hogy a kihívás és öröm mellett azért is fontosak, mert általuk számos képesség gyakorolható és fejleszthető.
A kisgyermekek tizenkét hónapos koruk után általában már használnak néhány szót, ám ennél jóval többet értenek meg. Szülőként ezt azzal fejleszthetjük tovább, ha beszélgetünk gyermekünkkel, ügyelve arra, hogy a szemkontaktus folyamatos legyen. A kisgyermekek figyelme ilyenkor még könnyen elterelődik, ezért fontos, hogy a háttérben rádió vagy televízió ne menjen. S, hogy miről beszéljünk ilyenkor vele? Egyrészt a kicsi számára fontos emberekről, családtagokról, rokonokról. Másrészt a gyermeket körülvevő érdekes tárgyakról, például játékokról, annak tulajdonságairól (színéről, formájáról), esetleg arról, hogy mit csinál épp a játék (fekszik vagy ül a baba, stb.). A kisgyermek minden olyan dologra kíváncsi, amit játékosan tudunk vele megosztani, ami módot arra is, hogy öltöztetés vagy fürdetés közben a gyermek saját testrészeinek neveivel is megismerkedjen.
Tizennyolc hónapos kor környékén a gyermekek szókincse ugrásszerűen bővül, és a korábbi egyszavas mondataik helyett, már két szavas mondatokat alkotnak. Erre gyakran a "távirati stílus" fogalmával utalnak a szakemberek, mert a gyermek úgy beszél, ahogy a táviratokat fogalmazzák. Egy mondatban általában egy alany és az általa végzett vagy végzendő cselekvés szerepel. Ebben az életkorban a kisgyermeket már meg lehet kérni arra, hogy megnevezzen bizonyos tárgyakat vagy meséljen arról, ami vele nemrég történt. Ezt általában örömmel teljesítek, hiszen szeretnek a családtagjaikkal beszélgetni. Ha ők a kicsi minden mondatára reagálnak, akár csak egy biccentéssel, a tekintetükkel, egy mosollyal, akkor a gyermek egyre bátrabban beszél és egyre több szót használ. Külön játékokkal, pl. játéktelefonosdival is beszédre biztathatjuk gyermekünket.
Kétéves korára a gyermek már sokféle szót használ, ezek egy része olyan, amit könnyedén helyettesíthetünk egy-egy szinonimájával (például gyors helyett fürge, bátor helyett merész). Ezek használata gyorsan bővítheti gyermekünk szókincsét, hiszen egy már általa is ismert fogalomhoz kell csupán újabb nevet társítania. A szókincs bővítésének másik módja, ha a kisgyermekkel valamilyen szerepet játszatunk el, például ő lesz a bolti eladó vagy a királyfi, királylány. Az ilyen játékok nem csak a beszéd tanulásában hasznosak, hanem segítik a kicsi empátiáját is fejleszteni.
A szavak tanulása közben óhatatlan megesik az, hogy gyermekünk hibázik, valamit helytelenül használ vagy egy általa kitalált szóval ír le. Ilyenkor nem kell az orra alá dörgölnünk, hogy rosszul mondta, elég, ha megismételjük az elrontott mondatot helyesen. E módon is rögzül a kicsiben a helyes kifejezés. Magyarázatokra persze olykor szükség van. A kisgyermekek külvilágra irányuló kíváncsisága hároméves koruk felé haladva csak egyre nő. Ilyenkor, szinte megállíthatatlan kérdészáporra kell számítanunk, melyek közül a leggyakoribb a "miért...?". Bár néha talán fárasztónak tűnik minden ilyen kérdésre választ adni, a gyermek számára ez fontos, mert általa nem csupán a szavakat, de a világ egészét, annak működését is megismeri.
A gyermekek számára a játék tehát új képességeik elsajátításának terét nyújtja, de nem szabad elfelejtenünk, hogy sosem a szülő vagy a szülők nélkül, hanem csak velük együtt, és addig, míg a gyermek örömmel vesz részt benne. Csak addig fejleszt és serkent a játék míg boldogságot okoz, ehhez pedig szükséges a szülők jelenléte, esetleg kisebb vagy nagyobb bevonódása, valamint az is, hogy gyermekünk önmaga határozhassa meg, hogy mivel mennyit játszik, hiszen nálánál jobban senki nem tudja, hogy számára milyen a jó játék.